Dóri (nem)mindennapjai

Igen, majdhogynem egy éve nem írtam magamról magamnak :D

Nagyon nagyon sok dolog történt ezalatt az idő alatt.

SULI: Leérettségizteeeeem! Igaz bolgár rendszer szerint és két tárgyból kellett ,de akkor is nehéz volt! A tanáraimnak és az igazgató nőnek nagyon sokat köszönhetek.

FÉRFIMELÓ: Zsoltikával szakítottam, ahogy meg is írtam csak jó pár hónapot késtem vele. Egy az egy év fölnyitotta a szemem mindenféle szempontból. És rájöttem, nem csak egy pali van a világon! Zsolti után összejöttem egy régi nagy plátói szerelmemmel, de 2 hónapnál tovább nem bírtuk a marakodást, azóta se veled, se nélküled állapot van, de tegnaptól úgy néz ki: NÉLKÜLED. Lehet jobb is lesz ez így.

NYARALÁS: Bulgáriába megyek! Júl 6-20-ig ;) :P Alig várom! Viszem az anyakönyvi kivonatomat is, hátha megtalálom az igazit és kint is maradok :D

Legközelebb részletes leszek, csak most meg kellett osztanom a nagy világgal a fantörpikus híreimet! :) Csókol anyád, szevasz Lujza ;D

Ma van a születésnapom! :) Éljek én! :D

Holnaptól új élet. Szingliként, ismét kemény fogyókúrával, iskolát várva, és remélem nyaralni is sikerül még. Valahogy túl kell magam tenni a szakításon. Igaz még nem történt meg, de azt hiszem holnap megfog. Elegem lett és kész. Nagyon jó volt a tegnap, ugyanis akkor ünnepeltünk. :)

Igen, szakítani fogok a barátommal. Zsoltika volt barátnője mondta hogy hívogatta őt, mert találkozni szeretne vele. Bár a csaj is felhívta szerdán. Tehát nekem ez már sok egy kicsit. Meg a kéthetente történő sárga földig lerészegedések is. :D Ergó lépnem kell. Meg is fogom tenni, csak kivárom a tökéletes pillanatot. Nagyon nehezen tudom magam visszafogni hogy ne öljem meg és úgy hogy ezt tudom, a szemébe nézni bájologva is megeröltető lesz. :D De erős vagyok és sikerülni fog! (Y) :D ;)

És akkor ezentúl legyek egy kicsit egyedül vagy újítsak be valaki mást? Ez még egy jó kérdés számomra, de majd történik ahogy történik.
Egy hét múlva születésnapom lesz, addig tennem kell valamit. Na de inkább a jó dolgokról. Lefoglaltam 6 főre a bolgár étteremben egy asztalt, már várom hogy eljöjjön az idő amikor leüljünk oda és nemsokára nagykorú legyek.:) Vettem is erre az alkalomra egy jó kis ruhát, nyakláncot és fülbevalót. A jó kis bolgár pasikat csak meg kell fogni valahogy... :P Remélem ott is lesz az a férfi aki egyszer a férjem lesz. Igaz ő még nem tud róla, de nemsokára a tudtára adom: :D

Már vagy fél éve nem írtam ide, eléggé elhanyagolom magam. :D Annyira durva hogy akárki olvashatja az irományaim, viszont nem nagyon tudják mivel nem is linkelgetem be sehova. :D Magamnak írok, miközben akárki látjatja, de mégsem :D x)

Nagyon sok minden történt... egy nap is kevés lenne elregélnem, de összesűrítem.

Nagymaminak levágták a bal lábát érszűkület miatt. Ezzel kapcsolatban nagyon sok minden felháborít, idegesít de erre majd visszatérek.

Suli.. VÉGE VAN! :D Bár még hivatalosan van 2 évem. Viszont a diri megpróbálja az utolsó két osztályt össze tenni úgy, hogy mi, 11-esek is tudjunk jövőre érettségizni. Szuper-zseniális-fantasztikus lenne. Reméljük összejön.

Barátok. Na hát két emberem van erre a szóra. A Reni már egyáltalán nem tartozik ide. Nikike és Csibike a favoritok. Imádom őket, teszek is föl róluk képet.:) Nikivel töltöm az időm ha tudom, ugyanis Csibinek egy perc szabadideje sincs a meló miatt. Viszont neki köszönhetem a következő bejegyzésemet:

Szerelem. Március 26-án koraeste kapok egy telefont. Csibi az és azt mondja hogy a barátja lakótáérsa megnézte a képeimet és találkozni szeretne velem. Aznap estére áthvtak, mentem. Nem tudtunk sokat beszélgetni a társaság miatt, úgyhogy másnapra megbeszéltünk egy randit kettesben. Mielőtt találkoztunk volna, Niki, Csibi és én lementünk az esti kutyi sétáltatásra. Közben jött Zsolti (Ő) és a Csibe kinyőgte hogy összekaptak Gáborral (barátja). Úgy döntöttünk fölküldjük hogy beszéljenek. De nem akart egyedül menni. Így hát elkísértük. Ő nem ment föl, Zsolti rángatta le Gábort a lépcsőház elé. Így már-jelzem-5-en voltunk. Nikit épp akkor hívta a volt barátja hogy tudnak e találkozni, és kérdezte a Niki hogy nem e lenne baj ha a Dobai is jönne. Én pedig értetlenül néztem hogy miért kérdez engem... Az utca mindenkié. :d Közterület.:D Aztán megkött Dobai úr és így lettünk 6-an. Mjad kiderült hogy mindenki föl akar jönni. Most mit mondtam volna? :D:D Így hát egyszer nem voltunk kettesben. De aznap március 27-én összejöttünk és azóta kisebb-nagyobb súrlódásokon kívűl jól megvagyunk.:)

Érdekes jelenség ez. Nem sokat vagyok bent mostanában, de ahoz eleget hogy néhány embert gondoatban megfojtsak. :D Ezektől a pöppet nagyképű emberekből lehetne kevesebb, de így kell szeretni embertársainkat. Jelenleg a 10. osztályt taposom, kisebb nagyobb sikerrel. A félévimért még nem mentem be. Jobb ha itthon azt még nem látják.

Per pillanat van kilátásban egy elég jó munka amit még szeretnék is. Remélem elbűvölöm a nagyérdeműt és felvesznek. Nagyon örülnék neki. A suliból egy páran azt sugallták hogy oda csak ők mehetnek és őket veszik föl. Épp erről beszéltem az előbb. Csak nekik sikerülhet, csak ők, csak ők. Majd meglátjuk "drágáim"... ;-)

Holnaptól (jan. 16) ismét fogyózi kezdek. Lassan de biztosan nyárra elképesztően kicsi és szép leszek! :D Aki nem hiszi, járjon utána. ;)

Az itthoni dolgokról. Mamát hazahoztuk a kórházból. Igaz még nem szaladgál, de előre láthatóan javul. Anyu ágynak dőlt, csak ott tud létezni. Remélem meggyógyul, mi pedig nem kapjuk el míg ő benne van.

Ebben a percben épp egy hívást várok. Randim lesz. Vele a második :) Az illető nagyon kedves, udvarias, figyelmes és persze a külcsínnek is teljes mértékben megfelel. :P Hogy is van ez?? Második randin mit szabad és mit nem? :) Sajna a "randiszabályokat" nem tudom, így csak reménykedni tudok egy s másban...:P

Új hajszín, kevesebb testsúly, sok udvarló :D. A többit majd legközelebb :)

Senki nem olvassa ezt már tudom. Magamnak írok. Elmondani nem tudom senkinek, a gépre nem írhatm, rajta nem hagyhatom. Meglátnák. Inkább ide.

Nyár óta sok minden történt, de semmi nem változott. Egy valamit kivéve. A férfiak terén ugyanis változott. 2009. November 8-án megismertem egy férfit: Alexet. Azóta folyamatosan beszélünk, találkozunk. Még Bécsbe is elvitt.:) Gyönyörű napot töltöttünk ott, csak estére becsúszott egy kis gikszer. A 4 éve tartó élettársi kapcsolat másik főszereplője rájött mindenre. Hogy Alex kint van, és hogy én is vele vagyok. Bár már a bécsi út előtt tudott rólam. Fel is hívott telefonon. Először nem tudtam ki az, számomra ismeretlen számot jelzett ki a telefonom. Semmi sem sejtve felvettem. Bemutatkozott, de akkor sem tudtam kivel is beszélek. Viszont amikor elárulta hogy kinek az élettársa, beugrott. :)

Kedvesen beszélt velem. Igen, kedvesen. Meg is voltam lepődve ezen eléggé. A beszélgetés részletét hagyjuk.Még a hülye is tudja hogy mi mást akart elérni mint azt hogy hagyjam ott azt akit megszerettem, és lebeszélni róla.

Ez a nő eldobta a nőiességét, büszkeségét. Megalázkodott. Nem csak akkor amikor nem szakított az Alexszel miután megtudta hogy csalja velem, hanem azelőtt még ezeregy vagy több alkalommal. Mivel már vagy 6 nővel lépett félre. A szám ne tévesszen meg senkit ugye.. A 6 az csak a nők száma. Az alkalmat meg csak Isten tudja. Viszont valószínűleg ő sem tudná megszámolni. Azt mondja meg nekem valaki milyen nő az ilyen? Én őt egyáltalán nem utálom. A szituációt igen, őt nem. De könyörgöm ki tenne ilyen meg egy férfi miatt? Hogy földbe tiporja a saját méltóságát?! Szerintem szánalmas és sajnálatraméltó. Inkább az utóbbi.

Amiért viszont legszívesebben szurkot öntenék a fülébe az az hogy úgy alkotott rólam véleményt hogy nem is ismer és nem is beszélt velem egyszer sem. Ez a viselkedés az amit a világon a legjobban tudok gyűlölni. Meg akarta mondani milyen pasi illik hozzám. A korom volt neki a legnagyobb probléma. Azt mondta rám-idézem-: "Bimbódzó Virágszál".                     És tudjátok mit mondott arra mikor megkérdeztem hogy miért van még benne ebbe a kapcsolatba mikor már több nővel megcsalta? Válasz: "A mi kapcsolatunk sokkal mélyebb annál hogy ilyen dolgokért tönkremenjen"                              Ami az én verzióm: 33 ; 17  van egy kis különbség. Másik. Mikor tudna olyan férfit találni aki minden kritériumnak megfele mind külsőleg, mind belsőleg. Ezt mind ráadásul úgy hogy-majdhogynem teljesen- eltartja őt, magát és egy 10 éves ikreket is?!?! Ezért fosik a nő.  Befejezőleg ezzel kapcsolatban annyit hogy per pillanat titokban folytatjuk a dolgainkat. De nem sokáig ezt garantálom.

Talán senki nem olvassa ezeket a sorokat, de mégis leírom, hátha egyszer betéved ide valaki. Csak egy kiegészítő információ a Szőkével kapcsolatban: a barátságunknak vége. De ilyen áron nem is kell barátnő. Szóval róla ennyit, engem ő már nem érdekel és fordítva is így van.

Más. Amikor utoljára írtam ide, pont akkor éltem át iszonyatos napokat. Azóta a visszájára fordult a dolog egy-két hétig. Most még lentebb vagyok mint előzőleg. Nagyon sok minden rámzúdult, sok helyen kell megfelelnem, a maximumot nyújtanom. Ezt más úgy ahogy én, nem érezheti át. Azt hittem tiszta szívből szeretnek, de tévedtem. Azt hittem lesznek barátaim, de tévedtem. Viszont most újult erővel kezdek el mindent tiszta lappal. Előről. Sajnos mindent "föl kell építenem" újból. Ez borzasztóan nehéz. 3 hete dolgozom a kis közértben nálunk a sarkon(nem magunkat áruljuk nyugi:D), pink színű lett a szobám, nagyon nagy erőkkel fogyókúrázni kezdtem-ismét-(+ajövő7-en csütörtökön megyek körmöshöz;) ), készülök az új tanévre, amit mellesleg várok nagyon.

Tehát nagy vonalakban a terveim: egy szép, sugárzó, karcsú Dóri aki megdolgozik a pénzéért, megint jól tanul, új barátokat szerez és akinek összejön egy tartósabb szeretettel teli párkapcsolat. Na meg egészséges életmódot folytat, többet kosarazik, fut, edz(ez már teljesítve:-) ) és akit mindenki kedvel.

Így este 1/2 11-kor azt hiszem félbehagyom, mert mennem kell építgetni az új emberi kapcsolataimat. :) Pusza mindenkinek aki figyelemmel követi azért néha-néha a dolgokat. (K)

A múltat hagyom, inkább a jelennel foglalkozok. Elegem van. Mostanában egyre jobban az az érzésem hogy ez a barátság ami köztünk van nem fog sokáig tartani. Reni nem nagyon látogatja a blogunkat, úgyhogy mostmár mondhatjuk hogy ez az ÉN blogom. Neki mostanában mindig minden összejön, nekem az ellenkezője. Lehet én maradtam egyedül "L"? Mostmár csak az van hogy Reni, Reni, Reni. Per pillanat magamra vagyok mérges ezzel kapcsolatban. Levittem a szomszédomékhoz hogy ott legyünk egy este, mert nem volt mit csinálunk. A szomszéd (ő is Reni) lehívott magukhoz. Lementünk, azóta a szöszi Reni csak ott van. Ez most túl hosszú elmagyarázni hogy miért is vagyok mérges magamra. Megpróbálom, talán sikerül. Bevittem egy társaságba. Őt már jobban szeretik. Mondták másnap hogy menjek le én is (első emelet, én tizediken lakok), de nem mentem, mert egyrészt nem éreztem magam már ott jól é mindenkinek meg volt a párja. Pl: Anikó-Béla, Zsu-H.Béla, szomsz.Reni-Norbi, RENI-Gálfi.  Na most ez a Gálfi miatta maradt másnap is. Ezzel indokolta a Reni hogy lemegy megint. Na de tegnap is? És mindkét éjszaka ott aludt. Én itt fönt b*sztam a rezet a kutyámmal. Anyu nem sűrűn van itthon, mert ég a szerelemtől. Erről nem panaszkodok, mert örülök hogy boldog. De az hogy ááá ezt nem lehet elmondani. És akkor még én vagyok a flegma meg én leszek a köTSög hogy nem megyek le stb.. Kb egy 1/4 órája föltalált hozzám a Reni mert nemrég keltek föl. Megkérdezte hogy elmegyek e vele képet csinálni (ilyen automata szarba ahol 4 kép készül az illetőről). Igen mondtam ,de szívem szerint megkérdeztem volna hogy: "Miért a másik Reni nem ér rá? Vagy nem kelt még föl? Vagy nincs máro tt a Gálfi?" 

Számtalan ilyen kérdést föl tudtam volna tenni neki. De nem kezdtem nekiállni veszekedni. Igaz összeszólalkoztunk, mert kiderült hogy a Gálfinak van barátnője. És a Reni berágott hogy attól függetlenül meg őt simogatta, becézgette, vele csókolózott stb.. Na de kérem!? A Reninek is van barátja! (Zsolti) (Azt persze senki nem tudja.) És mondtam neki hogy figyelj már neked úgyanúgy van palid. Én nem akarok beleszólni az életébe, éppen ezért is ide írom a dolgaimat másrészt nem akarok vele veszekedni, mert ha mást nem, azt aztán tud!

Arról nem is beszélve hogy folyamatosan meséli azt ami lent történt. Jó, én kérdeztem rá, de lehetett hallani a hangomból hogy csak udvariasságból tettem. És mondja, mondja, én nézem a TV-t aztán megszólal hogy jó veled beszélgetni. Ilyen kor amikor a Gálfi már nincs stb.. Ilyenkor én is itt vagyok. Ha ezeket elmondanám neki amiket modt ide pár perc alatt leírtam, az lenne rá a kontra hogy :" Jaj Dóri baszki htá nem mondtam ezerszer hogy gyere le bazdmeg?!"   És akkor kezdődhetne minden előről. Tudja ő, érti ő hogy miért nem megyek le, csak nem akarja hogy igazam legyen. Ennyi. Ez per pillanat az a dolog amiért a pumpa az agyamban 800-ra pattan ha rágondolok. A pasiügyekről, a barátokról (ami mellékesen nekem nincs), a családról szót sem ejtek, mert csak feleslegesn kopna a bőr az ujjamról.

Miután tudomásul vettük hogy most visszakapjuk mindazt amit mi tettünk, elkezdtünk próbálkozni a szerencsét újra magunkévá tenni, és az emberek véleményét ismét olyanra formálni mint azelőtt. Szerintem mondanom sem kell: nem sikerült. Reni nem tudom hogy volt a hétköznapokkal, de nekem azok is egyre gyatrábbamn teltek ami az emberi kapcsolatokat illeti. Épp akkor lettem nagyon rosszba két osztálytársammal (Sanci&Antoaneta) akik nekem még most is nagyon sokat jelentenek. Az a legszarabb hogy nem konkrét dolgon vesztünk össze, hanem egyszerűen ellaposodott a barátsáunk és ők csak egymással foglalkoztak. Persze mikor Sanci nem jött suliba, Antoanetának jó volt a szamár is. És ez fordítva is így volt. Ha Anto nem volt, jééé Dóri elkezdett létezni Sanci számára is.

A tanulás dolog egyre szarabban ment, nem tudtam figyelni, nem ragadt rám semmi. Mindneki levegőnek nézett, de ha valami segítség vagy támogatás kellett akkor persze mindig mindenki megtalált. De legalább a Szöszikémmel ott voltunk egymásnak. Ami szerencsére még most is így van.

Jöttek az egyre unalmasabb, L-es, szarabb hétvégék. Volt mikor próbálkoztunk a Retroba, de valahogy nem jött össze. Aztán beugrott két férfi az életünkbe, akikkel nagyon jól megvoltunk. (Tomi&Zsolti) Legjobb barátok ők is ahogy mi. Egy közös estét töltöttünk együtt. Pénteket. Még aznap este megbeszéltük hogy elmegyünk együtt a haverjukhoz sütögetni másnap és a szombatot is együtt töltjük. Készülődtünk is aznap nagy vidámsággal és csak azt lehetett a szánkból hallani: "Dorcsiiiii nem vagyunk már L-ek!!!! Kigyógyultunk! :D "   és    "Reniiii elszállt rólunk az átoook! Nincs többé rontás hogy bassza meg':D "   Aha..igen.. miután  bezséltünk velük telefonon hogy fél óra és itt vannak értünk, az a rohadt telekommunikációs eszköz újra csörgött, amiből azt hallottuk hogy "mégsem jön össze az este mert a haver kifarsult és nem megyünk sehova." Elképzelni nem tudjátok hogy milyen idegölő pumpa ment bennünk fel vagy 600-ra ettől a mondattól. DE NEM! RENI ÉS DÓRI JÓL OFGJA MAGÁT ÉREZNI AZON A ROHADT SZOMBAT ESTE! Kitaláltuk hogy elmegyünk kocsmázni és jól érezzük magunkat. Majd csak találunk jófej emberkéket akikkel elleszünk az éjszaka. Mhmm.. Hogyne. Ebből egy Szex és New York forgatást lehett volna lebonyolítani. Két lúzer picsa ülnek egy keményen 5 emberrel teli kocsmában, próbálják felfogni és elfogadni a szerencsételnségüket a Titanic főcímdalát hallgatva. Na de őszintén. Ugye hogy jobban éreztük magunkat minthogy két jó palival elmentünk volna még 10-hez és egész éjszaka rohadt húsokat sütögetünk?! Perszeee! Fenomenális volt! -.-'.

Eljött az újabb hét szombatja. Gondolkodás nélkül beszélgettünk az esti viseletünkről és boldogan elkönyveltük magunkban hogy ez már mindig így lesz. Minden egyes hétvégén a buli lázában égünk délután, majd este a kis alapozás után elindulunk és fergetegeset partyzunk majd.

November hónapnak vége, október hónapnak vége, december hónapnak vége, januárnak, februárnak, márciusnak, áprilisnak szintén. Ezeknek a hónapoknak a leforgása alatt elfogyasztottunk annyit férfit hogy két jegesmedvének két évre is elég lett volna. Pár hetes kapcsolatokon vagyunk túl. (gondolhatjátok hogy nem egyen-kettőn) Egyszerűen nem bírtunk egy férfi oldalán maradni huzamosabb ideig, mert vonzott minket az, hogy még nagyon sokan szeretnének minket megkapni és néhanapján nagyobb áldozatokra is képesek voltak értünk. Több nem is kellett, az aktuális hímnek kitettük a szűrét, és megpróbáltuk egy másikkal. Talán ezt nem kellett volna. Nagyon sok embert megbántottunk ezzel, nagyon sok normális pasit bántottunk meg ezzel. De úgy gondolkoztunk hogy nem törik ki a III. világháború ha kidobjuk őket. Feltalálják magukat, találnak mást. Ahogy mi is. Csak hogy nem jutott el az agyunkig az, hogy mivel szerencsére elég normális volt az összes, ez nekik rosszul estek. Mindegyiktől haraggal váltunk el, arról nem is beszélve hogy mit gondlhatnak rólunk még a mai napig is.

Ezekre a dolgokra mindaddig nem jöttünk rá amíg április végén a visszályára nem fordultak a dolgok. Visszakaptunk mindazt amit eddig mi műveltünk a férfiakkal. Nem úgy néztek ránk mint akit meg kell szerezni, hanem mint akit meg lehet. Nem futottak többé utánunk, nem kerewsett minden férfi minket égen-földön, nem mi voltunk nekik az elő aki eszükbe jut ha bulizni szeretnének, ha jól érezni szeretnék magukat vagy ha kapcsolatot szerettek volna. Talán nem véletlen. Ebbe viszont az az érdekes hogy ők is vadiúj férfiak voltak a láthatáron, mert hát ahogy az előző sorokból látni lehet, akikhez közünk VOLT, az mind csak múlt idő. De amiután ezeket megcsináltuk szegényekkel, valahogy az új áldozatok érezhették ezt tudat alatt és egyszerűen nem gondolkodtak komolyan velünk kapcsolatban. Rosszul esett. Persze hogy rosszul esett. Ezek után jöttünk rá hogy ebben a helyzetben mint mi vagyunk, belekergettünk iszonyat sok palit, pedig csak arról tehettek hogy akkor és ott buliztak ahol mi. És hogy megtetszettünk nekik. Utólag rájöttünk: szemetek voltunk és sajnáljuk.

Megérkeztünk. Reni már a bejáratnál eldobja az agyát az ott álló kidobók láttán. Én pedig büszkén feszítek mellette, és hajtogatom neki: "Ugye? Én megmondtam hogy f*sza! És ezt mind nekem köszönheted!" :) A bulira jó kilátások voltak, a hangulat megvolt, de őszintén megmondva engem csak egy zavart. Hogy a barátom is ott lesz. Szerintem ez érthető. Az ember nem tud igazán jót bulizni ha párja a sarkában van és őt figyeli egész éjszaka. (főleg ha ez az ember levegőt nem enged venni a barátnőjének ha ő nincs ott... ). De mindegy is.. a lényeg hogy bementünk, Szöszkém el volt ájulva a design-tól, a zene is tetszett neki, és már csak azt vártuk hogy a hangerő az eget verdesse. :D Az emberek elkezdtek szállingózni befele. Jobbnál jobb manusok:D, rondábbnál rondább nők. Igaz, ez így érdekes, de mi ebből csak jól jöhettünk ki. Oppá.. vagyis csak a Reni, ugyanis mellettem 20 centire mindig ott állt a "tulajdonosom".
Egy kis idő múlva megtelt a hely, és a buli eszméletlen jó volt!!!! Bár volt egy kis balhé is. Két pali nézett minket, látva a Reni egyedül van, hozzá odament "Törperős" (Tibi) Szöszkéről tudni kell hogy egy kissé magas, és rühelli ha a pali alacsonyabb nála. Soha nem jön össze vele alacsonyabb, vagy egymagas manussal. Lényeg a lényeg hogy a Törpikénk haverja folyamatosan nézett, és ezt észrevette a barátom is. Majdnem verekedés lett belőle, de végül szerencséremegúsztuk egy lökdösős balhéval. Drága Rencsikém boldogan távozott egy időre Törpivel, és happy mosollyal utaztunk haza az hajnali első metróval. Megfogadtuk hogy törzsvendégek leszünk. Így is lett.

Régóta ismerjük egymást, de istenigazából 2008. őszétől kezdtünk annyira jóba lenni hogy minden szabad percünket együtt töltöttük. Körülbelül októberben elmentem anyukámékkal egyet bulizni az ún. Sztár.Fm-be. (ami azóta futott már Cool Club néven, most pedig RetroPolis-ként található meg a Nyugatinál) Teljesen rendben volt a buli, az emberek jó fejek, a pasik félistenek voltak aznap éjszaka. ;)
Másnap találkoztunk az akkori társasággal(mellékesen a kosárlabda az élete az összesnek) és elmeséltem hol jártam előző nap és milyen volt. Estére-emlékszem is-négyen maradtunk a jó öreg padoknál, amikor ismét felhoztuk a party-t. (Milák, Peti, Reni és Én; gondolom nem mond sokat, nem is ez a lényeg). Szombati nap volt ez a bizonyos és Renikém drágám feldobta a labdát és mondta mi lenne ha elmennénk és megnézné ő is ezt a híres "nyugdíjas találkozót". ( ezzel a névvel illettem ugyanis a korosztály: kb 23-tól 60-ig volt) :D
A fiúk azt mondták hogy ők ha lehet kihagyják. Szöszkémmel (Reni) úgy döntöttünk felmegyünk hozzánk és előadjuk muttinak hogy mit is akarunk. Áldását adta, de csak azzal a feltétellel, hogy az akkori hat ajtós szekrény barátom is eljön velünk. Azt mondtuk hogy ha ez az ára, akkor felhívom P.-t és indulunk is.
Készülődés felsőfokon, ruha, smink, alapozás egy kis pezsgővel aztán uccu neki BKV; 136-os, majd metró Nyugatiig.

Ketten írjuk ezt az egész történetet mivelhogy mi vagyunk azok akikkel mindez megtörtént.
Nemrég elneveztük magunkat az "L"-eknek. Ha valakinek nem jut eszébe először... : Looser/Lúzer :D Az elején talán nem értitek miért is vagyunk mi az L barátnők, de ha eljutunk a mostani helyzetig, akkor biztos vagyok benne hogy rájön mindenki! :D

Egy kicsit magunkról:
Reni 18 éves múlt, kollégista, bulizós típus és a férfiak sem állnak nála az utolsó helyen. :P Na meg imád engem. Igazi jóbarát aki tényleg mindig ott van az ember mellett. Még akkor is maikor nem kell:) Na de persze nálunk nincs ilyen. :)
Rólam csak annyit hogy bolgár származású vagyok és a budapesti bolgár suliba is járok. A Reni a mindenem, és nem is tudnám mi lenne velem nélküle. Az ellenkező nem nálam sem áll távol a mindennapi foglalatosságaimtól. :)