Eljött az újabb hét szombatja. Gondolkodás nélkül beszélgettünk az esti viseletünkről és boldogan elkönyveltük magunkban hogy ez már mindig így lesz. Minden egyes hétvégén a buli lázában égünk délután, majd este a kis alapozás után elindulunk és fergetegeset partyzunk majd.
November hónapnak vége, október hónapnak vége, december hónapnak vége, januárnak, februárnak, márciusnak, áprilisnak szintén. Ezeknek a hónapoknak a leforgása alatt elfogyasztottunk annyit férfit hogy két jegesmedvének két évre is elég lett volna. Pár hetes kapcsolatokon vagyunk túl. (gondolhatjátok hogy nem egyen-kettőn) Egyszerűen nem bírtunk egy férfi oldalán maradni huzamosabb ideig, mert vonzott minket az, hogy még nagyon sokan szeretnének minket megkapni és néhanapján nagyobb áldozatokra is képesek voltak értünk. Több nem is kellett, az aktuális hímnek kitettük a szűrét, és megpróbáltuk egy másikkal. Talán ezt nem kellett volna. Nagyon sok embert megbántottunk ezzel, nagyon sok normális pasit bántottunk meg ezzel. De úgy gondolkoztunk hogy nem törik ki a III. világháború ha kidobjuk őket. Feltalálják magukat, találnak mást. Ahogy mi is. Csak hogy nem jutott el az agyunkig az, hogy mivel szerencsére elég normális volt az összes, ez nekik rosszul estek. Mindegyiktől haraggal váltunk el, arról nem is beszélve hogy mit gondlhatnak rólunk még a mai napig is.
Ezekre a dolgokra mindaddig nem jöttünk rá amíg április végén a visszályára nem fordultak a dolgok. Visszakaptunk mindazt amit eddig mi műveltünk a férfiakkal. Nem úgy néztek ránk mint akit meg kell szerezni, hanem mint akit meg lehet. Nem futottak többé utánunk, nem kerewsett minden férfi minket égen-földön, nem mi voltunk nekik az elő aki eszükbe jut ha bulizni szeretnének, ha jól érezni szeretnék magukat vagy ha kapcsolatot szerettek volna. Talán nem véletlen. Ebbe viszont az az érdekes hogy ők is vadiúj férfiak voltak a láthatáron, mert hát ahogy az előző sorokból látni lehet, akikhez közünk VOLT, az mind csak múlt idő. De amiután ezeket megcsináltuk szegényekkel, valahogy az új áldozatok érezhették ezt tudat alatt és egyszerűen nem gondolkodtak komolyan velünk kapcsolatban. Rosszul esett. Persze hogy rosszul esett. Ezek után jöttünk rá hogy ebben a helyzetben mint mi vagyunk, belekergettünk iszonyat sok palit, pedig csak arról tehettek hogy akkor és ott buliztak ahol mi. És hogy megtetszettünk nekik. Utólag rájöttünk: szemetek voltunk és sajnáljuk.
