Dóri (nem)mindennapjai

Megérkeztünk. Reni már a bejáratnál eldobja az agyát az ott álló kidobók láttán. Én pedig büszkén feszítek mellette, és hajtogatom neki: "Ugye? Én megmondtam hogy f*sza! És ezt mind nekem köszönheted!" :) A bulira jó kilátások voltak, a hangulat megvolt, de őszintén megmondva engem csak egy zavart. Hogy a barátom is ott lesz. Szerintem ez érthető. Az ember nem tud igazán jót bulizni ha párja a sarkában van és őt figyeli egész éjszaka. (főleg ha ez az ember levegőt nem enged venni a barátnőjének ha ő nincs ott... ). De mindegy is.. a lényeg hogy bementünk, Szöszkém el volt ájulva a design-tól, a zene is tetszett neki, és már csak azt vártuk hogy a hangerő az eget verdesse. :D Az emberek elkezdtek szállingózni befele. Jobbnál jobb manusok:D, rondábbnál rondább nők. Igaz, ez így érdekes, de mi ebből csak jól jöhettünk ki. Oppá.. vagyis csak a Reni, ugyanis mellettem 20 centire mindig ott állt a "tulajdonosom".
Egy kis idő múlva megtelt a hely, és a buli eszméletlen jó volt!!!! Bár volt egy kis balhé is. Két pali nézett minket, látva a Reni egyedül van, hozzá odament "Törperős" (Tibi) Szöszkéről tudni kell hogy egy kissé magas, és rühelli ha a pali alacsonyabb nála. Soha nem jön össze vele alacsonyabb, vagy egymagas manussal. Lényeg a lényeg hogy a Törpikénk haverja folyamatosan nézett, és ezt észrevette a barátom is. Majdnem verekedés lett belőle, de végül szerencséremegúsztuk egy lökdösős balhéval. Drága Rencsikém boldogan távozott egy időre Törpivel, és happy mosollyal utaztunk haza az hajnali első metróval. Megfogadtuk hogy törzsvendégek leszünk. Így is lett.